"A Miért "alaptalan" a magyar demokrácia? folytatja és még inkább elmélyíti azt az utat, amelyen az utóbbi bő fél évtizedben járok: megpróbálom értelmezni a magyar politika örökösen előálló visszaeséseit. Véletlenekről, bizonyos politikai erők vagy személyek "rosszaságáról", vagy valami másról van itt szó? Sokak szerint egyszerűen csak arról, hogy "rossz" emberek, "rossz" pártok kezében van a hatalom. Szerintem ez fölöttébb kényelmes és kevéssé elgondolkodtató magyarázat. Engem másvalami motivál: üdvösnek tartanám végre komolyan értelmezni s megérteni azt a helyzetet, amelybe - úgy tetszik - időről időre belekerülünk. Aktuálisan megérteni annak a mélyebb okát, aminek a mai Fidesz-kormányzás például csak a tünete. E könyvben e megértéshez szeretnék merőben újszerű gondolkodási kereteket kínálni.
Az első nagyobb egységben a hazai pártverseny régi és új mintázatai, egészen pontosan a közöttük lévő folytonosságok izgatnak. Minél inkább elmélyülök a történelmet komolyan vevő nemzetközi irodalomban, annál határozottabban érzem: a hazai politológia nagy adóssága a történelmi múlt pártelméleti átvilágítása.
A könyv második nagyobb egységében valamelyest szűkítem a perspektívát és döntően a rendszerváltást követő 25 évre koncentrálok. Természetesen itt nem hagyom el a történeti nézőpontot, de az itt egymást követő írások valamelyest rövidebbek s esszészerűbbek. A fejezetben szinte külön falanxként állnak a demokráciára neveléssel és a társadalmi kohézió növelésének esélyeivel foglalkozó írások. Ahol csak lehet, ezekben a főleg az Élet és Irodalomban megjelent írásokban is igyekszem történeti s olykor nemzetközi összehasonlításokat tenni, és felhívni a figyelmet arra, hogy a magyar rendszerváltásból jószerivel teljesen kimaradt az állampolgári nevelés, minek következtében súlyos deficitek vannak a társadalmi kohézió terén is." (részlet a szerző előszavából)