Őrangyalod és Te

"A megszokott módon imádkoztam, mikor hirtelen a szoba elsötétült, s én az űrben lebegtem, semmihez nem hasonlítható sötétségben. Úgy tűnt, örökre itt ragadok, mikor előttem a messzeségben feltűnt egy parányi fény. Gyönyöre és ereje teljesen átjárt, a boldogságtól már-már sírni kezdtem. A csillag egyre fényesebb és nagyobb lett. Észrevettem, hogy felém tart. Semmire sem vágytam még jobban életem során, minthogy megérinthessem. Úgy tűnt évekbe is telhet, mire a közelembe kerül. Ám ő megközelített, s egy emberi alakot véltem felfedezni. Vakítóan fehér volt és kék, elektromos fények örvénylettek testében. A messzeség hihetetlen nagy volt kettőnk között, de hamarosan már ott lebegett előttem. Az Őrangyalom volt. Elektromossággal feltöltött, pulzáló emberforma lényt láttam, aki vakító fehér és kék fényből állt, szárnyakkal és villámhoz hasonló hajkoronával, kitárt karokkal. Amint felém közelített, majdnem elemésztett roppant ereje és energiája. Szinte már lehetetlen volt elviselni, mégis kitártam karjaim, hogy befogadhassam áldását. Ekkor roppant erő és tudatosság áramlott belém. Mikor már nem voltam képes többet felvenni, szelíden megszakadt a folyamat." (A szerző)