Vincze Ferenc író, műfordító, irodalomtörténész 1979-ben született Marosvásárhelyen, Romániában. 1989-től Magyarországon él. A Szépirodalmi Figyelő főszerkesztője. Prózakötetei: A macska szeme. Prózai írások. Napkút-FISZ, 2007; Desertum. (1. kiadás) Regény. Orpheusz, 2014; A hegyi hódok tündöklése és bukása. Novellák, elbeszélések. Lector, 2020; Az utolsó történet. Elbeszélések. Lector, 2022.
A Desertum az emlékezés és a felejtés dinamizmusával játszik, hiszen a kettő egyszerre működik: emlékezünk, ugyanakkor felejtünk, és tisztában vagyunk azokkal a részekkel is, amiket elhallgatunk. Sőt, fennáll a gyanú, hogy az az igazán fontos, amit nem mondunk el. Vincze Ferenc regényében különböző nemzetiségű nagyapák (kettőnél bőven több) mesélnek, akikkel, ha mindenkivel a maga módján is, de ugyanaz esett meg. Hiszen születés, szerelem, halál, siker és kudarc: desertum - cserbenhagyás? pusztaság? lakomát lezáró csemege? -, ezek az emberi mivoltunkat meghatározó alapélmények. Méghozzá itt és (majdhogynem) most: Kelet-Európában, egy több nemzetiségű vidéken, amely lehet Erdély is, egy olyan időben, amely még nem dolgozta fel és nem zárta le a nagyapák korát. A könyv pontosan ezt a munkát igyekszik elvégezni, újra és újra feltépve a félig behegedt sebeket.