Százmilliós végkielégítések, nokiás dobozba dugott megvesztegetési pénzek, feleslegesen megrendelt tanulmányokkal kifizetett politikai csókosok. Hagyó-per, BKV-ügy. 
Lassan feledésbe merülnek ezek az egykor a napilapok címlapjain, híradókban minden másnál harsogóbb botrányok - túlordítják őket a még több nullával sokkoló, nagyságrendekkel nagyobb korrupciós ügyek, brutális lopások. Pedig ezeknek (a vád szerint) "korrupciós" ügyeknek, máig tartó hatásuk van: alapvető szerepet játszottak abban, hogy a Fidesz megszerezte a kétharmadot.
De mit tettek a vádlottak? Loptak? Csaltak? Hazudtak? Vagy egymással torzsalkodva, saját politikai érdekeikre koncentrálva belesétáltak egy a Fidesz kampánygurui által ügyesen felállított csapdába? Aztán a Fidesz "szerencséjére" a rendőrök és az ügyészek sokszor éppen azt tették véletlenül (véletlenül?), ami a mai kormánypárt malmára hajtotta a vizet a kampányban?
Megpróbálom megérteni, mi történt. A világ bonyolultabb annál, mint hogy a "lopás" szóval intézzük el az egészet. Jogilag nem "lopás", ha tízmilliós végkielégítést kapnak a BKV-tól nyugdíjba vonuló emberek. Vannak törvények, amelyeket betartottak. Ám létezik természetes igazságérzet is. Az esetek egy részében jogosnak tűnik a Fidesz, amúgy szintén nem túl árnyalt leírása a történtekről: pofátlanság.
Igen, akadnak gyanús üzletek, de más kérdés, hogy ami "gyanús", rögtön bűncselekmény-e?
Ha tűrhetetlennek tartod, amit a Fidesz tesz - nem hunyhatsz szemet a másik oldal esetleges bűnei felett sem. Ez természetes.
Rémülten olvastam a rendőrségi és ügyészségi jegyzőkönyveket, amelyekből látható, ha valakit "el akarnak intézni", szinte azt tesznek vele, amit akarnak. Amiért talán dicséret járna, az is ellened fordítható. Jogállam és az ártatlanság vélelme? Esélyed alig marad, hogy egy tisztes eljárásban vizsgálják ki, mit tettél. És ez az, ami mindennél félelmetesebb.

Ítéletet a bíróság hoz. Az én kérdésem: Tud-e az igazságszolgáltatás független maradni a politikai nyomás ellenére is?