Melyik a jobbik?

A Jobbikra mind többen tekintenek úgy, mint arra a pártra, amelyik megszorongathatja a következő választáson a Fideszt.
Ez a párt a szélsőjobbról indult, agresszív romaellenessége, nem is olyan nagyon bújtatott antiszemitizmusa, a gárdisták egyenruhás felvonulásai, tagjainak bősz megjegyzései meglehetősen szélsőséges képet alakították ki róla.
Viszont az egyre erősödő Jobbik Vona Gábor vezetésével ma már békésebb arcot akar festeni magáról. Beindult a cukiságkampány. A fényképeken a pártelnök szívesebben vakargatja kiskutyák fülét, mint hogy kopasz verőemberekkel pózolna a kamerának, ahogy korábban tette.
Néppártosodás? Középre húzás? Szélsőségektől való megszabadulás? Bizony, a pártvezetés próbál szalonképesebbnek mutatkozni. De mennyire hiteles ez a változás? Hiszen a párt vezetői szinte kivétel nélkül azok az emberek, akik a vad korszakban is a hangadóak voltak. Ráadásul ma már ismerjük az egyik alelnök véleményét, aki szerint mindez csak kommunikációs trükk, minden marad a régiben. A vad szélsőjobbot kiszervezik például a Betyársereg nevű képződménybe, hogy ne riasszák el a középosztálybeliek tömegeit.
A trükk egyelőre beválni látszik. Miközben sorra kerülnek elő igen szélsőséges megnyilatkozások, a választópolgárok egy egyre nagyobb része vagy nem tartja szélsőségesnek a Jobbikot, vagy ez egyáltalán nem zavarja. Közben a nagy parlamenti többséggel rendelkező kormányzópárt, a Fidesz jobbról, sőt szélsőjobbról előz. Rendre veszi át a jobbikos javaslatokat, nem egy vezetője használ igazi jobbikosokat megszégyenítő hangot, hátha ezzel visszaszerezhet támogatókat.
A szélsőjobb szellemét a Fidesz szabadította ki a palackból. Most a demokrata erőknek kellene valahogyan visszatuszkolnia oda. Nem lesz könnyű. Első lépésként talán segít, ha tisztában vagyunk vele, kikkel is állunk szemben.