Diótörő kő

Évekkel ezelőtt valahogy betévedtem egy régi holmikat árusító boltba. Körülnéztem és megsajnáltam azt a rengeteg különféle tárgyat. Sok volt, sokféle, de már egyiknek sem volt gazdája. Az, hogy itt kötöttek ki, mindegyikük számára csak a korábbi élet végét jelenthette. Akit eddig szolgáltak, az lemondott róluk: feleslegessé váltak hát és gazdátlanná, ami szomorú sors bármiről legyen is szó.Mégis: itt és most esélyt kaptak egy új életre, mert hátha értük nyúl az a bizonyos second hand. A betérő rácsodálkozhat, esetleg beleszerethet valamelyikükbe, és akkor, ha örömmel hazaviszi, a kiválasztott tárgy életében új korszak kezdődhet, valójában olyan új élet, ami a korábbinál talán még szebb is lehet.
Aki ezt az új életet majd megteremti kiválasztottja számára, az mit sem tudhat annak korábbi történetéről. Hiába érdekelné, a tárgyak mindig megőrzik titkaikat, és valami titka mindegyiküknek van...
E titkok nyomába eredtem most, itt, ebben a kötetben.