A könyv néhány vers kivételével Döbrentei Kornél kötetben még meg nem jelent verseit tartalmazza Petrás Mária rajzaival.
- Ki vagy Te, Döbrentei Kornél?
- Vállalva Ady sorait: "Vagyok, mint minden ember: fenség, / Észak-fok, titok, idegenség, / Lidérces messze fény, / Lidérces messze fény." S mint ilyen, valahol a
tűzvészmagvú napkorong és az örökmécs között.
- Ki bátorított versre, és ki beszélt le róla?
- Attól a kilencéves kori venisanctei pillanattól tudtam mindentől és mindenkitől
függetlenül, elrendeltetett: írnom kell. Azok a szellemi nagyságok, például Illyés, Weöres, Nagy László, Pilinszky, Kormos István, akik látva láttak és akarták, hogy így legyen, erősítettek. 
- Hol tudnál élni, ha nem élhetnél itt?
- Bárhol, ahol szabadon fáradozhatnék annak útján, módján, hogyan élhetnék mégis itt.
- Miben hiszel?
- Abban, amit nagyapám által megtanított Hitvallás című vers utolsó strófája számomra elévülhetetlen érvénnyel így fogalmaz meg:
"Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában,
Hiszek egy isteni örök igazságban,
Hiszek Magyarország feltámadásában!"
És abban is, egyszer tán eljő az idő, amikor e föltámadáson munkálkodók "pályabére" nem mindig a keresztre feszítés lesz.