A rokon népek honfoglalása Bhutánban a régészek által feltárt leletek származási ideje előtt, azaz legalább 5000 éve mehetett végbe. A Budhanilkanthában (Nepálban) talált tamang kőkorszaki leletek korát figyelembe véve (30.000! év) és a sarcsok legendákat elemezve azonban még az is vélelmezhető, hogy az új hazában való letelepedés történhetett ennél akár több ezer évvel korábban is.
Egy nomád, földműveléssel foglalkozó nép akkor keres új hazát magának, ha az életmódjához nem megfelelőek a körülmények. A Himalája magas hegyvonulatai az Indiai óceán felől érkező felhőket nem engedik átvonulni a Tibeti fennsík, a Tarim-medence, Mongólia irányába. Ezért ezek a területek nagyon szárazak és egy részük már el is sivatagosodott.
A földrajzi sajátosságok miatt kialakult Kedvezőtlen életfeltételek azt mondatják velem, hogy a magyarok honfoglalása a Kárpát-medencében jóval a IX. század előtt történt. Felmerült bennem a kérdés, hogy ha a rokon népek 5.000-30.000 évvel ezelőtt indultak el az őshazából új hazát keresni maguknak, akkor mi, magyarok miért csak 1.100-1.200 éve követtük példájukat? Logikátlan, hogy szabadságszerető, kreatív emberek hírében álló népünk több ezer évig várja a "sült galambot", sínylődve küszködik, amikor a környezetéből elvándorolt népek már régen élhető, új hazát találtak maguknak.