Dühödt ámulat - Claude Monet és a Vízililiomok

Ross King a rá jellemző alapossággal, levelek és visszaemlékezések ismeretében ábrázolja a legendás festő portréját, és meséli el legemlékezetesebb művészi vállalkozásának történetét.

Claude Monet vízililiomos képei a múlt század legismertebb és legnépszerűbb műalkotásai közé tartoznak. Ezek az igéző festmények a művész zavaros, gyötrelmes és szomorú életszakaszában keletkeztek. A háttérben megbúvó dráma alig ismert. Ross King könyve most először meséli el a teljes történetet, és mutatja be az oly sokak által kedvelt alkotót.

1914-ben kitört az első világháború. Az ekkor a hetvenes éveinek derekán járó Monet a világ egyik leghíresebb és legsikeresebb festője volt; vidéken élt egy hatalmas házban, ahol egy egész autóflottát tartott; nevét feltétlen tisztelet és megbecsülés övezte, magánélete azonban romokban hevert. Felesége, Alice 1911-ben bekövetkezett halála, látásának egy évvel később beállt súlyos megromlása, valamint fia, Jean elvesztése után gyakorlatilag felhagyott a festés-sel. Ám a gyász, a betegség és az alkotói válság e szomorú időszakában - miközben a nyugati fronton mennydörögtek az ágyúk - belefogott élete legambíciózusabb, leggyötrelmesebb művészi feladatába.

Legközelebbi barátai, köztük Franciaország rettenthetetlen miniszterelnöke, Georges Clemenceau biztatására Monet a háború éveiben, és egész hátralévő életében ezeken a nagyszerű képeken dolgozott. Annyira megszállottja lett az irdatlan feladatnak, hogy a falusi borbély házhoz jött, és ott, a vízililiomos tavacska mellett vágta le a haját, hogy a festést egy pillanatra se kelljen abbahagynia. Több száz négyzetméternyi vásznat borított be vibráló színekben tündöklő festékrétegekkel. Ahogy a képek sokasodtak, Monet becsvágya is növekedett; tervezgetni kezdte a világnak hátrahagyott öröksége méltó színhelyét: a párizsi Orangerie-ben létesítendő Musée Claude Monet-t.

Ross King (1962) kanadai származású író, kritikus, népszerű történeti-művészettörténeti ismeretterjesztő művek szerzője. Brunelleschi kupolája, a firenzei dóm építésének története (2008), Michelangelo és a Sixtus-kápolna (2010), Párisz ítélete (2012), valamint Leonardo és az Utolsó vacsora (2014) című könyvei magyarul is megjelentek.