Vannak évek, amelyek csak úgy elsiklanak mellettünk, s az év elmúltával megállapítjuk: igazából nem is éltünk, csak sodródtunk. Azért, hogy ez ne történjen meg, Pater Anselm Grün, a münsterschwarzachi bencés kolostor szerzetese és számos népszerű lelki olvasmány szerzője, az év során naponta két rövid szöveggel szeretne kísérni bennünket. Ezek arra hívnak, hogy reggel és este megálljunk, és engedjük hatni magunkra a szavakat. Azáltal, hogy szünetet tartunk, egy kicsit kiszállunk az élet mókuskerekéből, belső tartásunkban olyan támaszt kapunk, amelyben megfogódzkodhatunk a mindennapok örvénylése közepette.

E rövid impulzusok szavai nem kioktatni akarnak, hanem érintkezésbe szeretnének hozni saját lelkünk bölcsességével. Lelkünk tudja, mi a jó nekünk, ám gyakran elveszítjük a kapcsolatot vele.

Pater Anselm Grün azt kívánja nekünk, hogy minden reggel és minden este, amikor e könyv szavait befogadjuk, bensőleg fel tudjunk lélegezni, és felfedezzük magunkban a csend szabad terét, amelyben feltárulhat előttünk Isten titka, és amelyben egészen önmagunk lehetünk.

Éljük meg egy év napjait áldott napokként! A latin "áldani" (benedicere) szó azt jelenti: jót szólni, jó szavakat mondani. Legyenek e könyv szavai áldó szavak a számunkra! Olyanok, amelyek jót tesznek lelkünknek, amelyek a jót szólítják meg lelkünkben, hogy megérezzük önmagunkban a jót, és hogy minden nap érezzük, hogy Isten megáld, óv, és megvéd a ránk zuhogó szavaktól. Ha a mindennapok örvénylésében e könyv szavai érintkezésbe kerülnek lelkünkkel, akkor átéljük, hogy áldottak vagyunk, és mi is áldás lehetünk azon emberek számára, akikkel találkozunk.