Blúzából a két gömbölyű karját és széles barna vállát úgy szabadítja ki, mint az eleven igazságot, miként az előző századfordulón a szüfrazsettek, mondjuk a civilizálatalan világban dívó női rabszolgaság intézménye ellen küzdő dámák valamely Dél-Afrika felé tartó tengerjáró fedélközi homályában, haragjukban már puszta kézzel tépik fel szorosan egymás mellé szegezett léceit valamely ostoba ládának, aminek börtönében egy élő, eleven és nagyokat lélegző, halálra rémült nőtársuk, embertársuk, másfelől - még itt is! - hibátlan húsú négus szépség, rabszolganő, egy óriásnő reszket.
A pasa rendelése. Egy pasi rendelése. De Nóra nem négus és nem is óriás. De óriási nő. Itt-ott vörös. Aranyvörös pihék. Vöröses szőke. Elakad a szó.