Thomas Pynchon 2006-os regénye seregnyi szereplőt felvonultatva a 20. század fordulójának évtizedeiben játszódik. A posztmodern irodalom kultikus szerzője a műfaj kereteit feszegetve kalauzol minket országról országra, szárazföldről a tengerre, az űrből a Föld közepébe, miközben egész panorámáját adja a filozófiai eszméknek, politikai törekvéseknek, vallási meggyőződéseknek és tudományos elméleteknek, amelyek meghatározzák világunkat.
A különböző szereplők küzdelmeiről, kalandjairól, szenvedélyeiről és rejtélyes küldetéseiről mesélve Pynchon erőteljes kritikát fogalmaz meg a kapitalizmussal szemben, valamint olyan örökké aktuális témákat jár körül nagy alapossággal, sötét humorral és zabolázhatatlan fantáziával, mint az identitás, szexualitás, társadalmi egyenlőtlenség vagy a technológiai fejlődés.
Az Ellenfényben múlt és jelen, fikció és valóság, helyszínek és ideák, műfajok és történetek szórakoztató és végtelenül gazdag labirintusa, amelyben garantáltan elveszünk - de Pynchon nagyregényében eltévedni is megéri.

,,Manapság semmit nem kell szigorúan venni, amiről azt mondják, ,,valóságos".

,,Történetünk az 1893-as chicagói világkiállítástól az első világháborút követő évekig tartó időszakban játszódik, eljut a munkássztrájkoktól forrongó Coloradótól a századforduló New Yorkjáig, Londonon, Göttingenen, Velencén és Bécsen át a Balkánig és Közép-Ázsiáig, további helyszíne Szibéria a titokzatos tunguszkai esemény idején és Mexikó a forradalom közepette, valamint a háború utáni Párizs és a némafilmkorszak Hollywoodja, illetve néhány olyan terület is, amelyet hiába keresnénk a térképen.

Mindössze pár év van hátra a világméretű katasztrófáig, a féktelen üzleti kapzsiság, a színlelt vallásosság, a buta gyarlóság és az aljas hatalmasok
időszakában járunk. A jelenre utalni nem áll szándékunkban, ne is következtessenek rá.

Tekintélyes szereplőgárdánk anarchistákból, léghajósokból, szerencsejátékosokból, iparmágnásokból, drograjongókból, ártatlanokból és dekadensekből, matematikusokból, őrült tudósokból, sámánokból, médiumokból és illuzionistákból, kémekből, nyomozókból, kalandorokból és bérgy ilkosokból áll. De feltűnik Nikola Tesla, Lugosi Béla és Groucho Marx is.

Amikor a bizonyosság korszakának végével kiszámíthatatlan jövő veszi kezdetét, ezek az emberek többnyire csak folytatni próbálják az életüket. Egyeseknek sikerül felvenni a tempót, mások csupán menekülnek a sorsuk elől.

Szerzőnk mindeközben teszi a dolgát, ahogyan szokta. Szereplői olykor váratlanul felfüggesztik, amit csinálnak, és ostoba dalra fakadnak. Furcsa szexuális tevékenységeket folytatnak. Obskúrus nyelveket beszélnek, olykor helytelenül. A valóságnak
ellentmondó események történnek. Ha nem is a világ tárul elénk, akkor az, amivé a világ egy-két apró módosítással válna. Egyesek szerint többek közt ez a fikció lényege.

Döntsön erről az olvasó, de csak óvatosan. Sok szerencsét."
Thomas Pynchon


Thomas Pynchon (1937) amerikai író, a posztmodern irodalom meghatározó alakja. Humoros, sajátos nyelvezetű, olykor igen terjedelmes regényeivel arra ösztönzi olvasóit, hogy újragondolják az irodalomról, sőt a világról alkotott képüket. Élő legenda, neve minduntalan felbukkan a Nobel-várományosok listáján, ennek ellenére makacsul elzárkózik a nyilvánosság elől. Több évtizedet felölelő munkássága olyan szerzőkre hatott, mint David Foster Wallace, David Mitchell, Dave Eggers, William Gibson vagy épp Salman Rushdie.