"Vannak országok, amelyekben nem diétázik a nép. Számukra az igazságos rendszer utópia, távoli, csaknem elérhetetlen. Néhány száz év múlva behoznak minket, bár példánkat akár ma elkezdhetnék követni. Ami minket illet, elsatnyult gondolkodásukat olyan jól ismerjük, hogy teljesen felesleges is volna közelről szemrevételeznünk az életmódjukat. Mi nem utazunk, nem látogatjuk őket tehát, mi útlevél nélkül élünk. Minek is ruccannánk át hozzájuk, ha itt mindent megkapunk? Van autónk, sorra épül, van televíziónk, szövik a gyárak, van nyaralónk, egyre több terem: számunkra a hűtőszekrény nem álom." A hat fejezetből álló kisregény látszólag a diéták, fogyókúrák kínálatát tematizálja. A szövegben hamar kirajzolódó szimbólumrendszerből azonban már az első fejezetben világosság válik, ezek a jelképek nagyon emlékeztetik az olvasót a huszadik század utolsó negyedében Közép- és Kelet-Európában uralkodó szocializmus jellegzetességeire. Minden fejezet egy-egy diéta köré szerveződik, és valamennyi egy halálesetet mesél el, részben a diéta szabályait ismertetve, részben a történetmesélés hagyományos elbeszélésmódjával - mindvégig felkeltve és megőrizve az olvasó érdeklődését.