A CERTAMEN XI. kötete - tudományos vitákra is utalva - több diszciplínához tartozó kutatások dinamikus képét, jelen és múlt, végek és központ(ok) sokféle összefüggését mutatja.
Első része a kortárs színházi kommunikáció egy újításának bemutatására, mai prózák (Sofi Oksanen-, Tolnai Ottó-, Háy János-, Tompa Andrea-regények), 19. századi női szerzők (többek között az Erdélyi Múzeum-Egyesület jótevőjeként ismert Wass Ottilia) műveinek értelmezésére tesz kísérletet. A könyv második, a középkori és a kora újkor, főleg Erdély és a Körös-vidék történetére összpontosító tömbjében olvasható tanulmányok célja egyház- és adminisztrációtörténeti felismerések megfogalmazása; írott források (testamentumok, cirkálási jegyzőkönyvek, krónikák) tematikus vizsgálata; publikálásuk problémáinak felvetése; államismereti, sőt vallásgyakorlást tanító szövegeknek (például Péchi Simon Talmud-fordításának) meghatározott szempontú feltárása.