Abszurd kalandok a történelem árnyékában, derűs és szomorkás történetek, festők, írók, zenészek, műgyűjtők, galériások, szélhámosok, szerencselovagok kavargó felvonulása, sodró lendületű elbeszélés... Akár így is jellemezhetnénk Konok Tamás festőművész visszaemlékezéseit, az Emlékkövek azonban jóval több ennél. Művészi önvallomás, családtörténet, társadalom- és korrajz is egyben, és tanulságos adalék a tekintetben, hogy milyen lehet, hogyan változhat a művész és a művészet helyzete a diktatúrában és a demokráciában. Egy biztos: fontos, izgalmas és letehetetlen kötet. Az 1930-ban született Konok Tamás a kortárs magyar képzőművészet egyik meghatározó mestere, a geometrikus absztrakció transzcendens-lírai vonulatának nemzetközileg is elismert képviselője. 1959-től Párizsban élt, majd a 70-es évektől kezdve felváltva Párizsban és Zürichben dolgozott. A 90-es évek végén visszatért Budapestre. A BME címzetes egyetemi tanára, a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia rendes tagja, Kossuth-díjas, a Nemzet Művésze.