1816-ban francia flotta indul Szenegálba, hogy a békeszerződés értelmében visszavegyék az angoloktól a gyarmatot. A parancsnok alkalmatlansága miatt zátonyra fut a Medúza, evakuálni kell, de nincs elég csónak, hevenyészett tutajra szorul százötven ember, kivontatásukkal pedig a szerencsésebbek nem hajlandók vesződni. Mindössze tizenötüket találja életben több, mint két hét elteltével az amúgy nem is értük, hanem a roncson maradt javakért indított mentőhajó. Csodás megmenekülés? Emberevés az ára. Ráadásul szálka a felelősök szemében, akik bármi áron eltussolnák az esetet. Jean Baptiste Savigny, a hullát darabolni sem rest bajtársias fiatal sebész a tengerészeti minisztériumnak szánja tárgyilagos vallomását, öngyógyító célzattal, csakhogy politikai intrikák következtében a szenzációhajhász sajtó kap rajta. Így születhet belőle egy fogékony művész - kezdetben amúgy fanyalogva fogadott- remeke...