"Nem tudom, mi kell ma ahhoz, hogy egy fiatalember kritikusként, irodalomtörténészként próbáljon pályát kezdeni. Talán csak annyi, mint a mi időnkben. Az irodalom szeretete. Mit számít, a magyar irodalom, a magyar kultúra aktuális állapota, hogy van-e érdeklődés, van-e fogadókészség az egyre-másra születő írások iránt? Ha van elementáris erejű érdeklődés a nyelv, szöveg, a forma, s az általuk kifejezhető tartalmak iránt. S jó, hogy Soltész Márton esetében kivételes érzékenység és felkészültség, imponálóan széles körű szakmai tudás is társul hozzá. A Csalog Zsolt-féle doku-irodalom újrafelfedezése során éppúgy felismerhető ez, mint Csoóri Sándor, de akár kortárs lírikusok világának értelmezése, vagy filológusi pepecselések során. A "színész alkatú" és/vagy a poéta doctusi alkotás éppúgy nem áll távol tőle, ahogy vizsgálatainak alanyaitól sem.
Ritka az ilyen erőteljes kritikusi, irodalomtörténészi indulás. E kötetnyi írás, úgy látom, csak ízelítő egy igen termékeny pályakezdésből. Kívánom, hogy a szeretet soha ne hunyjon ki, de legyen tér és erő is a folytatáshoz!" (Elek Tibor)