"Vannak, akik azt hiszik, a futball olyannyira fontos, hogy úgyszólván élet-halál kérdése. Mindig elszomorít, ha ilyen véleményt hallok. Biztosíthatok mindenkit: a futball sokkal, de sokkal fontosabb."
Bill Shankly ikonikus Liverpool-menedzser mondatai elsőre talán túlzásnak tűnhetnek. De ha valami, akkor a férfi labdarúgó-világbajnokság kevesebb mint százéves története azt bizonyítja, hogy a skót szakember szavaiban van igazság.
Erről mi, magyarok is tudunk mesélni. Sok történész egyetért abban: ahogyan "a berni csoda", az Aranycsapat váratlan legyőzése visszaadta az NSZK identitását a világháborús sokk, a mérhetetlen bűnök ellenére, úgy Magyarországon a vereség hozzájárult egy sötét korszakban érlelődő társadalmi kiábrándulási folyamathoz.
A világbajnokság biztosan több mint szimpla sportesemény. Érinti azonosságunkat, hiszen a siker növeli nemzeti büszkeségünket. De érinti érzelmeinket is. Várakozás, remény, eufória, gyász, nosztalgia: a futball könyörtelen, sokszor igazságtalan érzelmi hullámvasút.
Nem utolsósorban: a világbajnokság fantasztikus közösségi élmény. A közös meccs­nézéseken és "kanapészakértések" során szerzett emberi kapcsolatok, az arénákban átélt együttes ünnep­lés vagy boldogtalanság mind erősíti a társadalmi összetartozást.
Az események súlyát részben az adja, hogy a futball-vb-t csak négyévente rendezik, így a rendszer némileg cáfolja a churchilli igazságot: a győzelem itt végleges, a vereség pedig igenis végzetes. Az is emeli a tétet, hogy a sportág legnagyobbjainak egy része nem vált világbajnokká. Az ő kudarcuk is hozzájárult a siker súlyához. Nélkülözhetetlen eleme Pelé, Beckenbauer, Maradona, Zidane, a brazil Ronaldo és Messi karrierjének megítélésében a vb-trófea elhódítása, viszont Puskásnak, Cruyffnak, Zicónak vagy Cristiano Ronaldónak nem adatott meg e meghatározó élmény, pedig ugyanazt a minőséget képviselték, mint a felsorolt győztesek.
E könyv most mindannyiuknak méltó emléket állít; azoknak a kiváló sportembereknek, akik mindent megtettek azért, hogy ezek a tornák örökké felejthetetlenek legyenek. Meg azoknak a rendkívüli pillanatoknak, amelyekről minden futballszurkolónak tudnia kell. S ki is írhatná meg hitelesebben a labdarúgó-világbajnokságok hazai krónikáját, mint Hegyi Iván, aki 1986 óta szinte minden tornát a helyszínről közvetített. Hegyi Iván több mint negyven éve a magyar sportújságírás meghatározó alakja, aki a sportág iránti töretlen lelkesedésével, egyedi humorával és szakértelmével teszi ezt a kiadványt olyanná, hogy egyetlen, a futballt szen­vedé­lyesen szerető embernek sem hiányozhat a polcáról.