"Amikor a Zsongóka című verseskötetem kijött a nyomdából, ezek a versek már úton voltak....valahol félúton a repülés felé....mostanra nőtt ki a szárnyuk.
Egyfajta útravalónak kötöttem őket csokorba.
Útravalónak az óvodás tarisznyába a hamuba sült pogácsa mellé.
Útravalónak az iskolához és a nagybetűs Élethez.
Táltoscsikónak szántam őket, hogy segítsenek a repülésben...
Röppenjetek hát bátran!"
Gábor Emese