Ma a világ talán legismertebb és legelismertebb kapusa Gianluigi Buffon. Egy nagy edző mondta róla, ha ő játszik, az olyan, mintha tizenketten lennének a pályán. Sok elismerés mellett megkapta a Minden Idők Legjobb Kapusa-díjat is. Gigi Buffon valóban az első, a Numero 1 az 1-es mezszámot viselők között.
Jelen pillanatban nem a szűk tucatnyi bajnoki cím, a kupagyőzelmek, a világbajnoki cím, a számtalan egyéni elismerés tűnik a legelképesztőbb dolognak a pályafutásában, hanem az, hogy 23 évnyi játék után még mindig ugyanolyan zseniális kapus, és ugyanolyan győzeleméhség dolgozik benne.
Nem a Parmával és a Juventusszal aratott olasz és nemzetközi sikerek mondanak a legtöbbet róla mint sportemberről, hanem az, hogy élete első elveszített Bajnokok Ligája-döntője után olyan mély depresszióba zuhant, hogy egy éven át pszichológushoz járt, annyira megviselte a 2003-as vereség.
Nem az egészen elképesztő védések, hárított büntetők és a védelemnek adott magabiztosság miatt lesz örökké helye a Juventus-szurkolók szívében, hanem azért, mert amikor a csapatot 2006-ban kizárták az első osztályból, Buffon aláírt előszerződése ellenére nem igazolt a topcsapat Milanhoz, hanem vállalta a másodosztályt, a Serie B-t a torinóiakkal.
Nem a világbajnoki cím, az Eb-döntő és a válogatottban bemutatott számtalan bravúr miatt vallhatja magát szinte az egyetlen olasz labdarúgónak, akit világszerte szeretnek, hanem azért, mert Gigi Buffon egy végtelenül pozitív, barátságos, mindig sportszerű játékos, akit egyszerűen nem lehet nem kedvelni.
Ne azért olvasd el ezt a könyvet, mert Juventus-, esetleg Parma-szurkoló vagy, hanem azért, mert most testközelből ismerheted meg a világ tán valaha volt legjobb kapusát, Gianluigi Buffont, a Supermant.