"Nekik kellett egy vesztes világháború, a történelmi államterület szétszakítása után újraberendezni az országot, megkísérelni az új államokhoz jutott régi nemzetszomszédokkal újfajta viszonyt kiépíteni és új beszédkultúrát kialakítani a sok száz éves elöregedett, megmerevedett társadalmi érintkezésrendszerben. Sok sikerrel és sok kudarccal. Sikerrel, mert beengedték végre a művelt parasztot és munkást a politikai életbe, s a nemzeti kultúrának európai politikai intézményrendszerét alapozták meg. Kudarccal, mert nem érezték: a szociális és vallási kasztosodás, a kiszorítás vezethet éppen az általuk megelőzni kívánt forradalmi mozgalmakhoz, és vezethet a megóvni kívánt emberi életek megsemmisítéséhez. Pedig magukat a konzervatív reform mestereinek képzelték. Tragikus csapat, ma már így látom, kudarcaik nemcsak közvetlen utódaikra, de ránk, az 1989-es rendszerváltás nemzedékére is kihatnak... Oldani és újrakötni a társadalmat összetartó hálót." (Glatz Ferenc)