"Csupán eszköz voltam Midász számára. Rajtam keresztül akart eljutni oda, ahova akart, én pedig arannyal köveztem ki számára az utat".

Az életem aranyozott hazugságokból épült fel. De a halál rothadásból tevődött össze.

Mint a lángra lobbant főnixmadárnak, nekem is a hamvaimból kell feltámadnom, és meg kell tanulnom, hogyan éljek a saját hatalmammal. Lehet, hogy megnyirbálták a szárnyaimat, de már nem vagyok kalitkába zárva, és végre szabadon szállhatok el a fagyott birodalomból, ahol fogságban tartottak.
A világ mégsem akar elereszteni.

Ez történik, amikor egy király ellen fordulunk: mindenki más ellenünk fordul.

Az a szerencsém, hogy egy másik király az én oldalamon áll.

De még Slade Ravinger sötét fenyegetése ellenére is el akar fogni a többi uralkodó.

Így hát harcolni fogok Slade Ravingerért, ő pedig gyilkol majd értem, és ha nekünk kell a gonoszoknak lennünk, ám legyen.

Mert amíg ebben a világban élek, nem hagyom, hogy megint kihasználjanak.