Fizikailag a gyújtópont az a térbeli hely, ahol a lencsére eső fénysugarak a visszaverődésük után találkoznak. A gyújtópontból ránk eső fénysugár olyan heves, hogy valósággal megpörköli a bőrünket. Szellemi értelemben a gyújtópontban állni pedig azt jelenti, hogy valaki vagy valami az érdeklődés középpontjába kerül, a figyelem felé irányul.
És hol van az életünk gyújtópontja? Hol az a nap, az az esemény, lelki hatás, amelytől a mindennapjaink fellángolnak, és egész sorsunk új látószögbe kerül? Both Balázs hatodik verseskönyve a címével és központi versével is ezt a talányt szegezi nekünk. "Emez a világ közepén áll; / amaz verset ír, és nézi a halál; / nem marad meg egyik arc sem épen: / villámok a sötét erőterében. / A tűz, ha sziklafalban leég. / Ha légörvénnyel száll szembe a gép. / A kontúr, ha végleg elmosódik. / S ha két irányba nyitva az idősík" - és még folytatódik a lista.
Ahogy azt Both Balázstól megszoktuk, persze seregnyi más témát, színt és hangulatot is kapunk, négy ciklusba rendezve - a záró fejezetben a űvelődéstörténet valóságos pantheonját. S mindezt a rá jellemző szelíd hangnemben, igényes formakultúrával.