"Kipattintják a nyári éj fedelét." Ismerős a mozdulat. Akár a pillanat, amikor észbe kapunk, hogy a teraszon ránk sötétedett. Hartay Csaba pontos. A gyászmunka elegáns. Arroganciája fegyelmezett. Itt egy érett költészet gyermeki tiltakozása, ami a halált illeti, nem hamis. Ahogy az elégia csendes öniróniája sem. "A trombita fénye hazudik a napnak."