Az utcanevek, akár a szobrok, emlékművek vagy a jeles épületek a közterek olyan elemei, amelyeket rutinszerűen használunk tájékozódási pontként. Éppen hétköznapi gyakorlatokba ágyazott mivoltukban rejlik az utcanevek és a köztér egyéb szimbólumainak ereje, amellyel könnyen a politikai és ideológiai változások játékszerévé válnak. A 20. század gyakori határ- és rezsimváltozásai következtében magyarok milliói életük során akár többször is átélték, hogy ugyan sehová nem költöztek, de településük vagy utcájuk neve és annak írásmódja mégis megváltozott. A kötet Beregszászon és Nagyváradon vizsgálja a köztér birtokbavételére, valamint a köztérben való láthatóságra irányuló hatalmi politikákat, az ezekkel szemben megfogalmazódó és a városi térben kifejezésre jutó szimbolikus térhasználatokat és térfoglalási eljárásokat. A kutatás a 19. század végétől a 21. század első évtizedéig tartó, csaknem fél tucat államhatár- és rendszerváltást hozó periódust öleli fel.