Kosztolányi Dezső nevét méltán emlegetjük a huszadik századi magyar irodalom legnagyobbjai között - novellái egyszerre idézik meg a mindennapi élet finom rezdüléseit és az emberi sors mély, olykor megrendítő tragikumát. A Hűség című válogatás egyedülálló vállalkozás: a kötetben szereplő írásokat fiatal germanisztika-hallgatók fordították német nyelvre, mély alázattal, érzékenységgel és irodalmi igényességgel.
A kötet kétnyelvűsége nemcsak tanulmányi szempontból izgalmas, hanem irodalmi kaland is: a magyar eredeti és a német fordítás egymás mellett haladva párbeszédet folytat. Ez a párbeszéd nemcsak nyelvek között, hanem kultúrák, generációk és értelmezések között is zajlik. A válogatás különösen emlékezetes darabjai - mint az Ezüstbot vagy a Legenda - fájdalmasan szép történetek veszteségről, az emlékezés hatalmáról, az élet és halál határvonaláról. Kosztolányi szuggesztív képei és finom iróniája a mai olvasókat is mélyen megérintik. Ez a kötet nem csupán egy irodalmi élmény: tisztelgés Kosztolányi emberi mélységei és nyelvi zsenialitása előtt, és egyúttal egy új olvasói közösség megszületésének tanúja - a hűség jegyében.