Életem első szonettjét, Ibolyák címmel 1960-ban ír­tam. A szonett zárt és kötött forma, fegyelemre, tömö­rítésre összpontosít.
Szonettjeim főleg szerelemről, természetről, emberi kapcsolatokról, leányomról szólnak s néha "filozofi­kus" gondolatokat rejtő szonett írásával is próbálko­zom. Sőt, még szüretről is írtam szonettet hexame­terben: "Vedlik a táj dideregve, az ősz zörög itt, veti ágyát..."
Ezek a szonettek rácsodálkozások az életre, az el­múlásra. Igyekeztem, hogy minél változatosabbak, színesebbek legyenek, abban bízva, hogy az olvasó ráé­rezzen a szonettek szavakba foglalt "lelkére."
Könyvem második része a görög mitológia néhány "istenének" inkább emberhez illő tetteiről szólnak. Kissé ledérek, pikánsak a hexameterben írott versek, hogy aki elolvassa, örömmel és vágyakozva gondoljon szerelmesére : "Fény teli égi világ! Felidézlek dalba szö­vötten. Hősi, dicső kor! Telve az ég, meg a föld szere­lemmel..."
Budai Kulcsár János