Így vagyok polgár

A csöndes perceket olykor átszőheti az a dilemma, hogy mit tehetnénk a jobb életért, az elviselhetőbb helyzetekért, a hétköznapok színét meghatározó, megélhetőbb pillanatokért. Elegendő-e a múltunkban vájkálnunk, hogy a hibás képletekre lelve, megkíséreljük azokat kijavítani? Kell-e matematikusnak vagy autószerelőnek lennünk ahhoz, hogy problémákat oldjunk meg? Vagy elég körbenéznünk és egy célravezetőnek tűnő mintát lemásolnunk, eljátszanunk, talán elhazudnunk? Eleve az bonyodalmat okozhat, hogy mikor kellenek a tettek, és mikor a szavak. Ha vannak is szavaink, tudunk bármi magyarázatot találni a történtekre? Nem lenne az csupán mese? A sokszorta hurkolt csomók kibogozására nem hivatott a szerző, viszont egyes csomópontok mellett nem tudott szó nélkül elmenni. Három szféra látszódik vegyülni vagy vívódni, ezek mentén haladhat az olvasó a közös nevezők felkutatásához.