Szarvasbőgés a Kárpátokban

Lányi András (1887 - ?) életéről keveset tudunk. A Kárpátokban dolgozó erdőmester édesapjától örökölte természetszeretetét és vadászat iránti szenvedélyét. Iskolái elvégzése után az egyik Bereg megyei grófi uradalom főerdészének és vadászmesterének nevezték ki. A Kárpátok akkor még igazi ősrengetegét járta nap mint nap, s nagy szenvedéllyel figyelte az állatok rejtett életét.
Az I. világháború után őt is elűzték az elcsatolt területekről, így Csonka- Magyarországon erdészként kezdett dolgozni és írni, írásai vadászújságokban jelentek meg. Történeteiben kárpáti emlékeit és élményeit örökítette meg. 1926-ban jelent meg egyetlen kötete, Kárpáti vadászélmények címmel, benne hét vadásztörténettel.
Ebben a kötetben a hét elbeszélés mellé még azokból az írásaiból válogattunk, amelyek magyar vadászújságokban jelentek meg a húszas évek közepétől a negyvenes évek elejéig. Történeteiből egy olyan világot ismerhetünk meg, amely mára már elmúlt. Érintetlen, vadregényes tájakat, a Kárpátok őserdeit tárják elénk, ahol medvék, ordasok éltek háborítatlanul, hiúz tizedelte az őzállományt, és ősszel bőgő szarvasok nyomában vadászok jártak.