Írás, levéltár, társadalom

Jakó Zsigmond (1916, Biharfélegyháza 2008, Kolozsvár) a hajdúböszörményi Kálvineumban érettségizett, a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemen történelemlatin szakos tanári oklevelet szerzett, majd ugyanott doktorált. 1939-1941 között gyakornok (PPTE Népiségtörténeti Intézet, Magyar Országos Levéltár). 1941-1950 között Kolozsvárott az Erdélyi Nemzeti Múzeum Levéltárának őre, majd utolsó igazgatója. 1942-től vett részt a kolozsvári egyetemi oktatásban, 19471981 között professzorként. A Román Akadémia kolozsvári Történeti Intézetének tudományos munkatársa (1949-1981). Az Erdélyi Múzeum-Egyesület újjászervezője, elnöke (1990-1994), 1986-tól a Magyar Történelmi Társulat, 1988-tól az MTA, 1995-től az EME, 1996-tól a Román Akadémia tiszteleti tagja. 1996-ban Széchenyi-díjat kapott.
A történetkutatás korszerű műhelyévé fejlesztette az Erdélyi Nemzeti Múzeum Levéltárát, megkétszerezve állományát az erdélyi magyar magánlevéltárak háborús pusztításokból való kimentésével. Munkássága elsősorban az erdélyi középkorhoz kapcsolódott, de foglalkozott történeti segédtudományokkal, középkori és kora újkori társadalom- és művelődéstörténettel, 19. századi tudománytörténettel is. Történészek nemzedékeit nevelte az erdélyi történetkutatás számára. Kialakította az EME kutatóintézetét, fiatal kutatókat kapcsolva be a tudományos munkába, és számos nagyobb forráskiadást indított útjára.