Sir James Fitzjames Stephen (1829-1894) brit jogtörténész, bíró, jogtanácsos és politikai gondolkodó volt. Ismert munkái közé tartozik A büntetőjog általános látképe Angliában (A General View of the Criminal Law of England, 1863), A büntetőjog története Angliában (A History of the Criminal Law of England, 1883). Legismertebb és legnagyobb hatású műve a Szabadság, Egyenlőség, Testvériség (Liberty, Equality, Fraternity, 1873), amely Fitzjames Stephen politikai filozófiáját tartalmazza, elsősorban John Stuart Millnek A szabadságról (On Liberty, 1859) című műve kritikájaként jelent meg.

A Szabadság, Egyenlőség, Testvériség Stephent a viktoriánus kor legfontosabb konzervatív szerzőjévé tette. Disraeli mondta róla 1881-ben: "Nagyon nagy kár, hogy Stephen bíró, lehetne a jövő Konzervatív Pártja vezetője." Stephen konzervatív felértékelésének forrása a Mill-kritikája kapcsán kifejtett nézetei: ezek a közéletben divatos jelszavak nem pusztán betarthatatlanok, de a megvalósításukra törekvés okozza a modern kor sajátos gondjait. A modernekre és Millre jellemző a dogmatizmus a politikai-erkölcsi cselekvés terén. Így remélik azt, hogy egy egyszerű jelszó vagy elv alapján a rendezett szabadság problémáját meg lehet oldani.
Az utópikus liberális vagy szocialista remények kritikájának sarokköve a kényszer szükséges volta, felszámolhatatlansága melletti érvelése. A kormányzás és törvényhozás realista felfogása a kényszer prudens és erkölcsös használatát jelenti, és mivel nem lehet hatalom- és kényszermentes élet, nem lehet politikamentes élet sem. Érvelése korunkban a Hart-Devlin-vitában kapott nagy hangsúlyt, mivel szerinte az erkölcsi korlátozás indoka nem csupán a közvetlen károkozás lehet, hanem a többség akarata, akinek joga van eldönteni, hogy milyen erkölcsi környezetben kíván élni.