Játékom marad

Fehér Kinga 1975-ben született Budapesten.
Diplomáját a Jászberényi Tanítóképző Főiskolán szerezte művelődésszervező és andragógia szakon. A Kodolányi János Egyetemen Petőcz András kreatív írás moduljainak hallgatója volt. Bár a versek kapcsán cseppent a kortárs irodalom világába, első kötete mégis egy izgalmas hibrid műfajú szöveggyűjtemény lett. A rá jellemző, szinte már védjegyévé vált százszavas kisprózákat és prózaverseket egy stílusgyakorlat során kezdte el írni. Eleinte szerzői oldalán publikált csak, de verseit, prózáit később, 2019-től a Parnasszus, a Nyugat plusz, a Magyar Műhely, a Spanyolnátha, valamint több online irodalmi folyóirat is közölte.
*
"Szerencsés vagyok, és te is az vagy. Én azért, mert találtam egy utat. Az mindig jó, ha az ember talál egy utat" - írja Fehér Kinga ennek a kötetnek az Előszavában. Fontos szavak.
Megtalálni a formát, ez a legnehezebb. Eljutni valahova, és kimondani, hogy igen, ezt akarom. Ha a formát megtaláljuk, esélyünk lesz arra, hogy valamit létrehozzunk. Mert a forma segít. Segíti az alkotás folyamatát.
Fehér Kingát évek óta ismerem, beiratkozott hallgató volt a Kodolányi János Egyetem általam vezetett szépírói kurzusán. Láthattam, hogyan jut el ahhoz a rá jellemző szövegépítkezéshez, amelynek segítségével érvényesen fejezi ki írói világát.
Keretbe, formába szorította önmagát, létrehozta a százszavas szöveget, és ebből mintegy százat tesz ide, asztalunkra. És amikor arról ír, hogy "egyre többször érzem, hogy a körülöttem lévő dolgok és fogalmak megszemélyesítve sokkal cselekvőbbek, mint én magam", akkor tudjuk, valójában rólunk beszél.
A szövegeiben megjelenő finom érzelmi töltés, az ezt olykor kiegészítő játékosság és humor, valamint az alkotó önreflexív képessége azt sejteti, sokszor találkozunk majd a nevével folyóiratokban vagy önálló kötetek szerzőjeként.
Petőcz András
*
Vágyak és kimondatlanságok, a lélek leheletfinom rezdülései elevenednek meg Fehér Kinga szövegeiben. A száz írás mindegyike olyan, akár egy jelenből kimetszett pillanatfelvétel, melyen minden apró részletnek jelentősége van; a színes képkockák összjátéka teszi láthatóvá számunkra hétköznapiságunk mozzanatait. A történetek mélyén őszinte és feloldhatatlan emberi érzések rejlenek, és érzékletes, lírai nyelven mutatják meg az emberi kapcsolatok bonyolult szövevényét. Olykor finomak, mint egy gondosan megmunkált csipketerítő, máskor feszesek és húsba metszőek, mint egy gitár túlfeszített húrjai.
Erdődi-Juhász Ágnes