Meg lehetett-e volna menteni az Osztrák-Magyar Monarchiát, ha a néhány hónappal korábban trónra lépett fiatal uralkodó 1917-ben - cserbenhagyva szövetségeseit - kilép a háborúból? Vagy Kákánia politikai rendszere amúgy is életképtelen volt, és a társadalmi és nemzetiségi problémák gyúanyaga előbb-utóbb háború nélkül is szétrobbantotta volna az adott kereteket? Tisztánlátó, ám elkésett reformer, vagy az eseményekkel tehetetlenül sodródó dilettáns volt-e Károly? Volt-e realitása annak, hogy 1921-ben visszatérjen a magyar trónra? Hogyan vetett számot madeirai végnapjaiban Európa legnagyobb múltú dinasztiájának trónjától megfosztott monarchiája rövidre szabott életútjával? Mit hagyott örökül gyermekeinek és fiatal özvegyének? Az utolsó osztrák császár és magyar király történelmi szerepének értékelése száműzetésben bekövetkezett halála után 100 esztendővel is foglalkoztatja a történészeket és a közvéleményt. E tanulmánykötet írásai segítenek megtalálni a válaszokat a feltett kérdésekre, ezáltal is formálva az utókor Károlyról kialakított képét.