Valami ősi, sötét erő támadt fel, és vadászik áldozataira. A halál oka, hol balesetnek, hol öngyilkosságnak tűnik, de akit célba vett a gonosz, az pontosan tudja, hogy közeleg a vég. Ideig-óráig el lehet bújni, lehet menekülni, de előbb vagy utóbb utolér
Charlie Parker, az Arctalan gyilkosok és az A Fehér út főhőse visszatér gyermekkorának közegébe. Ki akarja deríteni, miért ölt meg két kamaszt az apja, és miért lett utána öngyilkos. Ráadásul szembe kell azzal is néznie, hogy nem vér szerinti gyermeke szüleinek. Hogy megoldja a rejtélyt, sorra járja apja régi rendőrtársait, és ahogy halad előre fokról-fokra helyükre kerülne a puzzle darabkái.
John Connolly a tőle megszokott, aprólékos gonddal építi fel a cselekmény mentét, ami egyfelől a klasszikus magánnyomozó krimik hagyományait követi, másfelől viszont a huszadik századi élő amerikai miszticizmusra támaszkodik. Connolly atmoszférateremtő erejének köszönhetően mindez egy hihető, egységes történetet alkot, amiben minden apró rezdülésnek szerepe van, és amit egy pillanatra sem képes letenni az ember. Sok jó szerző van a könyvpiacon, de Connolly az egyetlen, aki a hétköznapok eseményeibe ágyazva képes megfoghatóvá varázsolni az apokaliptikus erők sötét világát. Charlie Parker elveszetten bolyong ebben a nagyon is kézzelfogható és mégis homályos, fenyegetően gomolygó világban, ahol az igazság sosem a megoldás, csak egy újabb lépcső, és egyetlen dolog képes megváltást kínálni, és az a szerelem.