Átvilágítás

Jókai Anna, a Nemzet Művésze, Kossuth-nagydíjjal kitűntetett író, életműsorozatának új kötete önéletírás, amelynek nem véletlenül Átvilágítás a címe. Kettős jelentésrétege van ennek a szónak: egyrészt valamilyen tárgynak, testnek valamely fénysugárral történő átvilágítását jelenti, amely segítségével belső tartalma megismerhetővé válik. Másrészt - különösen az utóbbi időkben vált idehaza gyakran használt kifejezéssé - valakinek a jobb megismerésére, esetleg politikai beágyazódottsága feltárására végzett "átvilágítás", amelyben ugyan valóságos fénysugárnak nincs szerepe, de a folyamat végeredménye itt is az átvilágított személy belső, egyébként rejtett történetének, kapcsolatrendszerének feltérképezése.
Jókai Anna létének legfontosabb része az irodalom, számára az írás misszió és szolgálat. "Passió és nem passzió" - mondta róla találóan Bogárdi Szabó István református püspök. Most - Szent Ágoston vallomásaihoz hasonló felfogásban saját személyiség-fejlődésével és írói életútjával szembesíti önmagát és olvasóit. Öniróniával, hittel, történelmi tisztánlátással megírt, rendkívüli új regény született ismét a keze alatt, amely abban is kiemelkedő, hogy az átvilágításhoz Krisztus-i fényt: a szeretet, a megértés, a megbocsátás fényét használja az író.
Jókai Anna 2016. Július 9-én fejezte be könyvét, és ezzel szándéka szerint egész életműve végére is kitette a pontot. Az utolsó bekezdésekben így ír erről: "Ma nincs semmi jelentőségteljes esemény, hacsak az nem, hogy leteszem a tollat. Mire ez az írás megjelenik, 85. évemben járok. Még itt leszek, vagy már ott - patetikus találgatás. Akárhogy is: befejezett, teljes memoár nincsen. Ha sikerülne is a halál pillanatáig elvezetni, akkor is csonka maradna. Nincs képességünk, hogy a küszöb után még visszaszóljunk, akár egy tőmondatot is - vagy csupán egy jelzőt - édes-ékes magyar nyelven, arról, hogy mi ez és milyen...?"