A Kello diákkönyvtár jelen darabjában Babits Mihály három műve kapott helyet. Az első a Jónás könyve. Az 1937-1938 közt íródott elbeszélő költemény hőse Jónás az Úr parancsával szegül szembe, aki Ninivébe küldi prófétálni, de ő - "rühellve a prófétaságot", - elfut küldetése elől. Az engedetlenség bűnét bűnhődés követi: a cethal gyomrában Jónás ráébred: "ki nem akar szenvedni, kétszer szenved az". Az Úr kegyelemben részesíti, másodízben is Ninivébe küldi, hogy megjövendölje a város pusztulását. A megaláztatás tanulsága tehát abban summázható, hogy a szenvedés a prófétai tudás alapja, azaz: az értékőrzést vállaló költőnek beteg gégével is prófétálnia kell... ***A már idős és beteg Babits 1939-ben adta közre Keresztül-kasul az életemen címmel félig-meddig önéletrajzi jellegű írásainak gyűjteményét. Jellemző, hogy a kötetbe felvett tanulmányok nagyobbik része irodalomról, írókról és költőkről szól (Kölcsey, Vőrösmarty, Széchenyi stb.). Vannak azonban önéletrajzi elemekkel átszőtt írások is, melyekben beszámol gyermekkoráról, a fogarasi évekről, a szekszárdi kadarka ürügyén a Dunántúl művelődéstörténeti keretei közt a lateiner-életformáról stb. Ezek az esszék - megannyi remekmű - nemcsak kiegészítik a költő-tudós korábbi, klasszikus nagy tanulmányaiban elmondottakat (pl. Vörösmartyról), hanem tetemesen gyarapítják is az adott tárgyról való ismereteinket. Mindenekelőtt azonban az irodalomról, költészetről való szólás egy szubjektívebb, a befogadó-értelmező szempontjait érvényesítő válfaját képviselik. Bár időben korábbi - 1932-es keltezésú - de sorrendben az utolsó a Verses napló, amelyet Török Sophie utószava követ, egyben le is zárva az összeállítást.