"Talán arról szólt az egész, hogyan fordult jóra minden. Zsivotzky ekkor már három napja feküdt azon a kanapén mozdulatlanul. Ennél a három napnál nem volt semmi üresebb előtte az életében. Még az egy év bezárkózottság sem, ami megelőzte. Vibrált a lehalkított tévé a háttérben, ez volt az egyetlen fényforrás a vastag, pókhálós faredőnyökkel besötétített háztömb ráeső lakáskockájában. Kékes, zaklatós és folyton változó. A plafonon imbolyogtak az árnyékai, azokat nézte, soha nem a képernyőt. A plafonon az árnyakat viszont három napja folyamatosan, egy percre sem vette le róluk a szemét. a redőny felvonószalagja egy éve szakadt el, azóta mozdulatlanul porosodott a dupla ablaktáblák előtt, zajtalanul zárva ki, szinte nem létezővé téve mindent, ami odakint történt." (részlet a könyvből)

"Évente alig pár alkalommal köszönt le a hegytetőről Bohdan. Csúszva-mászva érkezett. Bohdannak ugyanis nem voltak végtagjai. Pontosabban: voltak neki de csak az egyik karja fejlődött ki úgy-ahogy. Egyetlen karjával fákba, kövekbe kapszkodva-lendülve, csúszva tudott csak közlekedni. Teste a sok mászástól szépen lassan zsákszerűvé deformálódott. Feje és arca szabályosan összenőtt a vállával és mellkasával. Úgy festett a sziklákon, hóban avarban, fától-fáig lendülve-csúszva, mint egy vízben lebegő, fodrozódó testű rája." (részlet a könyvből)

A temetés csonka családregény. A főszereplő Zsivotzky perspektívájából ismerjük meg az Anderkó család három férfitagjának sorstörténetét, pontosabban: a történet hiányát. Zsivotzky már nevével, névváltoztatásával is elkülönülésre törekvő alakja és az elbeszélésével váltakozó történetmesélés egy, a regény végéig ismeretlen célú utazás keretein belül mutatja meg a század első negyedétől a végéig a három férfialak önsorsrontó jellemét.

Kálmán Gábor 1982-ben született Érsekújvárott. Nova című regényw 2011-ben jelent a Kalligramnál, és 2012-ben elnyerte a legjobb elsőkötetesek nek járó Bródy Sándor-díjat. A temetés az író második regénye.