Celia Anderson egy fogadót vezet Eastonban, özvegyként így próbálja meg eltartani magát és kislányát, Emmát. Mivel a kicsiny bányászvárosban nem túl élénk a forgalom, érthető, hogy Celia karácsonyi kívánságlistáján néhány új bérlő szerepel a legelső helyen.
Az 1880-as években járunk, amikor is egy házasságkötés sokkal egyszerűbben megoldaná egy gyermekét egyedül nevelő hölgy anyagi gondjait, mint a panzióvezetés, de Celia erről a lehetőségről hallani sem akar. Legalábbis mindaddig, amíg egy vándor asztalos az édesapja utáni kutatása során Eastonba érkezik, és úgy dönt, átmenetileg nála bérel szobát. A férfi felbukkanása olyan események láncolatát indítja el a kisvárosban, amelyeknek köszönhetően Celia átgondolja a helyzetét, és arra jut, mégis kész ismét oltár elé állni - bizonyos feltételekkel: jövendőbelije olyan férfi legyen, akivel kölcsönösen szeretik egymást, és aki sajátjaként fogadja el a kislányát - továbbá rózsát ad neki karácsonyra.
Egyik feltételnek sem könnyű megfelelni, ám az utolsó teljesítéséhez valóságos csodára lenne szükség, hiszen Wyomingban kemény a tél, és lehetetlen itt ilyenkor rózsára lelni.
De a karácsony végül is a csodák ideje. . .