"Nem emlékszem olyan időkre, amikor nem vadásztam. Valószínűleg az anyatejjel szívtam magamba a vadászat iránti szenvedélyt, és ezek a gének is anyai ágon öröklődhettek, hiszen anyai nagyapám és az ő nagyapja is hordozta e szenvedély ódiumát.
Vadásznaplóm könyvvé formálásának célja, hogy betekintést engedjen a hetvenes-kilencvenes évek vadászati viszonyaiba, a világom közepébe, Ivánbattyán környékére. Írásaimban reményeim szerint tetten érhető a természet egésze iránti feltétlen szeretetem és a vadak, vadászat iránti mérhetetlen rajongásom, de visszaköszön belőle hivatásom, a szakácsmesterség is. Noha a könyvben hullik vad is szép számmal, talán nem marasztalnak el érte. Mentségemül szolgáljon, az erdőt ugyan mindig nyitott szemmel és szívvel, vadászként, és nem mint turista jártam, s járom ma is, de úgy érzem, amíg a szív dobog, a vadász csak vadászszemmel tudja nézni, látni, láttatni a környezetét. Az egyes vadászatokat mindig különös élményként éltem meg. Ez adja a vadászat szépségét. Ha mindent racionálisan kiszámolva, a megtervezett módon kaphatnánk meg tőle, úgy elveszítené azt a varázsát, amit a számtalan véletlen fon össze felejthetetlen élménnyé, mert most már tudom, hogy majd később ebből kell gazdálkodni, és a még mindig bennünk lakozó, a lelkünket elhagyni nem bíró vadászt táplálni!
Ma már többnyire a nappali faláról rám néző trófeáim között vadászok, de újra fiatalnak érzem magam, visszaidézve egy-egy trófea megszerzésének történéseit." (a Szerző)