Kelemen Lajos levelezésének az 1910-1919 közötti időszakot felölelő II. kötete először a korábbi időszakhoz tartozó, de utólag előkerült leveleket közli. A továbbiak először örömteli eseményről tudósítanak, a "legendás levéltáros" 1910. július 31-én révbe ért, feleségül vette Bölöni Mikó Erzsébetet. A nagy eufóriában még ő sem sejtette, hogy az Osztrák-Magyar Monarchia polgáraként milyen mozgalmas, történelemformáló események várnak rá a következő években. 1914-ben kitört "nagy háború", 1916-ban követte a román betörés, az 1918-1919-es forradalmak, majd Kolozsvár román megszállása. Az akkoriban keletkezett, több mint ezer levélből álló írásbeli diskurzust egyfajta erdélyi krónikának tekinthetjük. Kelemen Lajos - sajátos módon - éppen azokban a nehéz időszakokban mutathatta meg szervezőképességét és rátermettségét, a fronton szolgáló hitsorsosainak egyházuk folyóiratának elküldésével, a kolozsvári Unitárius Kollégiumban lábadozó katonák dohánnyal és írószerrel való ellátásával, majd a református és unitárius egyházi kincsek menekítésével. 1918. május 8-án a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium - szakmai elismerésként - "középiskolai tanárként szolgálattételre berendelte a Ferenc József Tudományegyetem és az Erdélyi Múzeum-Egyesület könyvtára levéltári osztályához". Saját megfogalmazásában: "Most oda készülök vissza, a régi nagy erdélyi magyar élet kiaknázatlan kincsesbányája, az Erdélyi Nemzeti Múzeum Levéltára mellé". Hivatalosan is folytathatta azt az értékmentő tevékenységet, melyet addig is művelt, és haláláig meghatározó lételeme volt.