Eladó az egész világ - hirdeti a Kenegetés és annak az annak folytatásaként megjelent A láb két főszereplője, a minden hájjal megkent Boorman és a titkárává szegődő, naiv Laarmans. A szatirikus hangú regénypáros a két világháború közötti kapitalizmus világát állítja elénk, ahol a főhősök lépre csalható ügyfelek után járják a belga városok utcáit, és ha valaki a horgukra akad, addig kenegetik hízelgéssel vagy zsarolással, amíg a lehető legtöbb pénzt csikarják ki belőle... A temetkezési vállalkozások, ruhaüzletek, kovácsműhelyek irodáiban házaló, hirdetéseket gusztáló ügynökök persze maguk is csak annyira erkölcstelen figurák, mint üzletfeleik, akik ügyeskedve, kisebb-nagyobb csalások árán igyekeznek boldogulni. Az emberi butaság és kapzsiság színjátékának sajátos panoptikuma is van: a rászedett ügyfelek természetbeni törlesztéseinek torz mementója, a Honi és Külhoni Termények és Termékek Múzeuma, ahol szinte minden megtalálható, a gépzongorától a zöldségkonzerveken át a négerbálványig.
A társadalomrajznak sem utolsó regénypáros a német romantika és az orosz realizmus hagyományait idézve az abszurdig ível, amikor is A lábban - mely Gogol Az orrát juttathatja eszünkbe - Boorman, rögeszmésen kártalanítani próbálván a Kenegetés egyik rászedett ügyfelét, újra és újra a hivatali gépezet falaiba ütközik. Mi magunk pedig elgondolkodhatunk azon, mi változik vagy éppen nem változik meg a hősökben, amikor sajátos megváltáskeresésük végére érnek.
Nem, csak semmi kiadói tevékenység! Papírt cserélek pénzre, vagyis voltaképp nyomtatott papírral kereskedem. A vevőnek házhoz viszünk egy bálányi vagy egy egész kocsira való példányt, és ezzel leszállításra került az áru. Ezt követően haladéktalanul kiszámlázzuk és kasszírozzuk a nekünk járó összeget. Mindeddig magam intéztem mindent: az ügyfelek kenegetését, a tanulmányok szerkesztését és az üzlet nyélbe ütését, de már mostantól rád hárul a szerkesztés feladata. Vagyis főszerkesztő vagy, belföldi rovatvezető, külföldi rovatvezető, szemléző, tudósító, korrektor, emellett pedig pénzbeszedő. A kasszírozásban örömed telik majd, mivel a legtöbben csak akkor ébrednek rá, hogy miről van szó, amikor az orruk alá dugsz egy fizetési bizonylatot. Akkor úgy érzik magukat, mintha egy kedves pajtásukkal andalognának egy erdőben, aki egyszerre, se szó, se beszéd, pisztolyt ránt elő az övéből. Amíg mosolyogva hazudozol, addig boldogok, de már az igazságtól remegni kezdenek. Márpedig a kasszírozás maga az igazság, a kasszírozás olyan, mint a halál.
(Részlet a Kenegetés című kisregényből)
WILLEM ELSSCHOT (írói álnév, valódi nevén Alphonsus Josephus de Ridder; 1882-1960) a belgiumi flamand irodalom egyik legnagyobb klasszikusa. Kereskedelmi tanulmányai után különböző vállalatoknál dolgozott, majd a reklámszakmában helyezkedett el, amely végig ihletforrást jelentett irodalmi alkotásaihoz. Verseket és regényeket egyaránt publikált, műveit az 1930-as évektől számos nyelvre lefordították.
Kenegetés (Lijmen, 1924) és A láb (Het been, 1938) című regényeibe a La Revue Continental Illustrée című folyóirat munkatársaként az 1910-es években szerzett tapasztalatait építette be. Halála előtt nem sokkal így nyilatkozott: "Nemcsak a reklámoktól undorodom, hanem általában a kereskedelemtől is. És azért írtam a Kenegetést, mert valahogy meg kellett szabadulnom ettől. Reklámozással kellett foglalkoznom, mert a tollamból sosem tudnék megélni."