"A legtisztább, önmagáról kérdező nyelv. A legmélyebb csönd, melyben nemcsak a lélegzetet hallani, hanem a lélekszünetet is. A legidőtlenebb magyar költői nyelv, mely körül múlt és jelen: egy. Keszthelyi Rezső költészet-esszenciát ír, s ez a kötet a lényeg eszenciája." (Széky János)