Kolozsvár dualizmuskori története egy fejlődő, de különféle problémákkal terhes város képét mutatja, ezzel viszont nem volt egyedül, általánosan jellemezhető ilyenformán minden magyarországi város a korszakban. A fejlődés elkerülhetetlen volt, tettek érte, volt saját lendülete és logikája, s a közérdek konszenzusa kollektív igyekezetet szült, de ez nem zárta ki sem a helyi szinten specifikusan fakadó konfliktusok jelentkezését, sem az országos politikai huzavonáknak a városi ügyeket zavaró jellegét. Kolozsváron három polgármester szerzett mandátumot 1886 és 1918 között, ennek megfelelően három várospolitikai korszakot jegyzünk, de a döntéshozás gépezetének működése ennél lényegesen bonyolultabb érdekérvényesítést, politikai attitűdöt és csoportdinamikát szült. A kötet kísérletet tesz az intézmény-, elit- és eseménytörténet összehangolására, amelyben a virilizmus, a képviselő-testületi választások, a rendőrségi ügyek és a várospolitikai folyamatok is feltárulnak, a történeti elbeszélés során pedig gondot fordít a személyi botrányok és tömeges konfliktusok sorsalakító szerepének részletezésére is a város dualizmuskori életében.