II. változatlan utánnyomás

Milyen értelmezési lehetőségeket és válaszokat kínál az etika a globális környezeti válságra? Mennyiben gazdagította etikai gondolkodásunkat az ökológiai belátás? Bár az elmúlt években örvendetesen nőtt a téma iránti érdeklődés, és több felsőoktatási intézményben indultak kurzusok, amelyek az ökológiai gondolkodásmód társadalomelméleti alkalmazásával foglalkoznak, az ökofilozófia legismertebb képviselőinek munkái magyarul alig hozzáférhetők. Szöveggyűjteményünk ezt a hiányt pótolja: a környezeti etika klasszikus szövegeit, különféle irányzatait, főbb témaköreit és legvitatottabb kérdéseit mutatja be. Magyar nyelven a maga nemében egyedülálló vállalkozás.
"Környezeti" etika azonban nem létezik. Névadóinak jóhiszemű tévedése akkor is veszélyes, hogyha a bioszféra-válság - immár földtörténeti horderejű - etikai kérdéseit az erkölcsi eszmék történetétől elszakítva próbálják feltenni, valami merőben újfajta, "környezeti" etika illetékességi körében, de még veszedelmesebb, ha környezeti etikán az alkalmazott etika egy új ágazatát értik, valami olyasmit, mint a munkaerkölcs vagy a szexuál-etika. A "természet vége", ma ugyanúgy, mint egykor a Húsvét-szigeten, Új-Zélandon vagy Mezopotámiában, egy civilizációs katasztrófa jele: a jóról és a rosszról alkotott legalapvetőbb feltevéseinket teszi kérdésessé, tehát "az egész" etika újragondolására késztet.
Kérdéseinkkel a hagyomány érvényességéről és megújításáról folyó, s mindig is zajló etikai párbeszédhez kell fordulnunk. Ott pedig nyomban kiderül, hogy környezeti etikáról, mint olyanról már csak azért sem beszélhetünk, mert magát a "környezeti" kérdést minden etikai iskola másként teszi fel, másképpen érvel, és szükségképpen más következtetésekre jut.
Közös azonban a legkülönfélébb gondolati iskolák körében terjedő felismerés, hogy amit az ember a természettel, illetve nem-emberi lénytársaival művel, erkölcsi megítélés tárgyát képezi.