Laczó Ferenc monográfiája a Horthy-kor reprezentatív magyar zsidó értelmiségi kiadványainak elemzését kínálja. Elsőként vállalkozik a korszak magyar zsidó történelemértelmezéseinek és politikai platformjainak, hagyományképeinek és identitásopcióinak, apológiáinak és önkritikáinak részletes feltárására. Különös figyelemben részesíti a még a 2. világháború éveiben is megjelenő, gyakorlatilag egészen az 1944-es katasztrófáig publikálásra kerülő magyar zsidó kiadványokat, bemutatva, hogy a radikalizálódó antiszemitizmusra és a szükségletek kielégítésének fokozatos ellehetetlenülésére milyen intellektuális válaszkísérletek születtek. A magyar zsidó gondolkodás tematikai súlypontjainak, belső sokszínűségének és időbeli változásainak feltérképezésével a könyv mind a magyar zsidó historiográfiához, mind a modern magyar eszmetörténet feltárásához újszerű hozzájárulást tesz. Eredményei ismeretében a Horthy-korról is átfogóbb képet alkothatunk.