Laurel Braitman biológia szakos hallgatóként évekig tanulmányozta az állatokat, de először a kutyája, Oliver irányította figyelmét az állatok viselkedésére. Oliver súlyos szeparációs szorongásban szenvedett, sőt „öngyilkosságot” kísérelt meg, amikor kiugrott az ablakon. Miközben gazdája segíteni próbált rajta, eltöprengett: lehetséges, hogy az állatok az emberekhez hasonlóan meg tudnak őrülni? Hozzálátott, hogy az archívumok anyagait átnézve összegyűjtse az „őrült állatokról” szóló történeteket. Bejárta a fél világot, számos példát talált arra, hogy ezek az állatok gyógyíthatók: a tollaikat kihuzigáló papagájok leszoktathatók kényszeres cselekvésükről, a traumát átélt elefántok fájdalma enyhül, ha barátságot kötnek, az emberszabású majmokon segíteni tud a pszichológus.
A szerző szenvedélyesen érvel amellett, hogy az állatok egyek velünk, és ha tanulmányozzuk viselkedésüket, önmagunkat is jobban megérthetjük.