A kötet címét provokációnak (is) szántam. Azt az attitűdöt akarom vele kifejezni, mely szinte már pályám kezdetétől jelen van szellemi törekvéseimben: megérteni, feltárni azt, hogy az egymástól különböző társadalmi szerkezetek, hosszútávú gazdasági folyamatok milyen eltérő hatásokat gyakorolnak a társadalmak lelki folyamataira, struktúráira; és ezek a lelki jellemzők hogyan erősítik meg, vagy ellenkezőleg, rombolják szét az őket létrehozó "objektív" társadalmi feltételrendszereket. Ez a törekvésem mára különösen erőssé vált: ezen összefüggésrendszer feltárása nélkül ugyanis egyre kevésbé tudok magyarázatot találni arra, hogy a mai emberek - úgy hazánkban, mint a világban - hogyan tűrik el a fennálló viszonyokat, sőt hogyan asszisztálnak azok újratermeléséhez, sőt megerősítéséhez is. Vagy ellenkezőleg: melyek azok a lelki mozgatórugók, sajátos magatartásminták, melyek mégis csak a status quo meghaladásának irányába mutatnak. Különböző erősséggel, de elsősorban az e kölcsönhatásra való kíváncsiság köti össze a jelen kötetben szereplő írásokat.

És még valami: talán minden téma szerepel benne, ami manapság egy magamfajta értelmiségit foglalkoztathat - vagyis az a törekvés, hogy a legégetőbb társadalmi kérdésekre reflektáljak, és azokra próbáljak választ keresni. Így szó lesz a kötetben a mai magyar állapotokról, a globális koronaválságról, szocializmusról, kapitalizmusról, és az értelmiség, valamint a tágabban értelmezett baloldal lehetőségeiről, feladatairól. És arról, hogy minden tekintetben és minden szinten válaszúthoz érkeztünk.

Szalai Erzsébet