Lélekablak

Megdöbbentően humoros és fájdalmasan tragikus regény a bűn anatómiájáról, arról, amit nem szabad megtenni, de amit meg akarunk tenni. Egy bűnügyi nyomozó elbeszélése hétköznapi emberek hétköznapi életében megtörténő, egyre nagyobb, meghökkentő bűncselekmények sorozatáról. Vajon eljutunk-e a gyilkosságig?

Az 1957-ben, Poriban született Kari Hotakainen a kortárs finn irodalom egyik legismertebb és legkarakteresebb alakja. Pályáját költőként kezdte és prózáját mindmáig meghatározza a költői fegyelem: a sűrítés, a kihagyás, a pontosan eltalált hangsúlyok iránti érzékenység. 2002-ben Finlandia-díjat kapott. A Lélekablak bűnügyi regénynek nevezhető, de cselekménye valójában teljes egészében a bűnt megelőzően játszódik. Voltaképpen egy bűnügyi nyomozó monológja, amelyben a többi szereplő név nélkül jelenik meg, átlagos emberré lecsupaszítva. Megdöbbentően humoros és fájdalmasan tragikus regény ez a szeretet és a gyűlölet működéséről, a bűn anatómiájáról, arról, amit nem szabad megtenni, de amit meg akarunk tenni. A komor téma ellenére könnyű és élvezetes olvasmány, nagy adag iróniával fűszerezve. A dráma nem a cselekményben, hanem a figyelem irányában rejlik: abban, hogy mikor és hogyan nézünk egymásra, és mikor döntünk úgy, hogy inkább elfordulunk.


"A nyugdíjba vonult Mentálhigiénésápoló megfáradt teste a kék vízben pihen. Lebeg. Felejt. Emlékszik. És lebeg. A munka egy pillanatra kiül a bőrére, majd lemosódik. Kiszáll a vízből és belép a szaunába. Nincs víz, amit a kályhára locsolhatna. Kimegy a közös előtérbe, észreveszi a padon lévő szaunadézsát és a felöntőkanalat. Ahogy lehajol értük, a férfi szaunából kigőzölög Mika, vörösen és terebélyesen, a régi ismerős, a középkorú férfi, aki elégette a diliflepnijét és kiérdemelte az alkoholisták billogát, felismeri a vén csatalovat, a tablettaosztót, az alkoholistagyűlölőt. Mika megszólal. A Mentálhigiénésápoló hallja. Nem reagál. Mika megint beszél. A Mentálhigiénésápoló hallja. Továbbra sem reagál. Mika hangosabban beszél, már mindenki hallja, valaki elzárja a zuhanyt, hogy jobban hallja és lássa, mi történik. A Mentálhigiénésápoló kezében ott a hosszú felöntőkanál. A kihallgatási jegyzőkönyv szerint valahonnan hatalmas bátorság és erő szállta meg, és a kanállal fejbe vágta Mikát, aki az oldalára esett, ami olyan értelemben kedvező póznak bizonyult, hogy a fekvő ember ütlegelését folytatni lehetett."
Részlet a regényből