Jelen kötet nemcsak a magyar honvédtisztképzés otthonának, a Ludovika Akadémia eszményének és az intézménynek otthont adó épületnek és környezetének történetét meséli el imponáló részletességgel, hanem mindezt bele is ágyazza a katonai nevelés birodalmi, majd kifejezetten magyar tanítás-és neveléstörténetébe, e gazdag és roppant fontos terület változásainak majd három évszázadot végigkísérő, adat- és gondolatgazdag, de az emberi arcokat is láttató, érzékeltető panorámájába. Nem múltbeli tettet jutalmaz, hanem fordítva: elvárást vetít rá a jövőre. Pusztán azáltal, hogy a történetet végig mondja, akaratlanul is magasra emeli azok előtt a mércét, akik az utóbbi évtizedben nemcsak a Ludovika Akadémia épületének műemléki restaurálására vállalkoztak, hanem hajdani intézményi eszményeinek újraalkotására is kísérletet tesznek. E könyv ritka egyértelműséggel tudatosítja, hogy e vállalkozásnak nem lenne semmi értelme, ha az eredmény nem felelne meg annak a várakozásnak, amit a hazafias katonai nevelés két és fél évszázados normaalkotó története állít elébe. Van tehát dolga bőven azoknak, akik e mércének meg akarnak felelni.
Csorba László