Az európai irodalom próza-áradata, kortársaink, elődeink vallomástétele. Elég, ha visszafelé az időben, Kertész Imre, Márai Sándor, Lev Tolsztoj, Johann Wolfgang Goethe, Jean-Jacques Rousseau, Aurelius Augustinus, Marcus Aurelius elmélkedéseire, gyónásaira, vallomásaira, memoárjaira, naplóira gondolunk. Miközben tabletemen görgetve olvastam a MIX TÚRA kéziratának szövegeit, nézegettem a fizika törvényeinek fittyet hányó képeket, megértettem, hogy ez a könyv is afféle létidő lenyomat. Posztmodern tükörjáték. Groteszk ön- és világkutatás, ahol ember és környezete olykor fejre állnak, és Kopernikusz, Galilei, Kepler, Newton, Bolyai vagy Einstein törvényei érvénytelenek. Mi meg közben jóízűen nevetünk. De a szerző nem viccel, csak a saját valóságát írja le, és fotóapparátjával az adott pillanatot rögzíti, azt ahogyan az alkotmányban felfüggesztett idő megtermi az irracionális emberi, társadalmi, történelmi, esztétikai jelenségeket. Fontos rögzíteni, hogy a könyv írása békeidőben kezdődött, és közben vett veszélyes fordulatot a világjárvány, amikor a drótkerítés szabdalta határ az otthonunk ajtajához, az arcunkba költözött, amikor a maszk mögött, teljes szeparációban, már mindenki magának, egymagában lélegezhetett. De e könyv a bizonyíték arra, hogy a biológiai, társadalmi izoláció nem tudott határt szabni a bukfencező szellemnek, a gondolatok szárnyalásának. Bátor könyv ez. Bátor, mert optimista. Reménnyel tölt el. Arra bíztat, hogy szabadon éljük - a mi, felfüggeszthetetlen időnkben -, az egyszeri, megismételhetetlen életünket. Mert az életet nem leélni, hanem élni kell.


HEGEDŰS D. GÉZA